Gazdaságtörténet
A Bükk déli lankáinak peremén, ahol a mészkövet felváltja a vulkáni eredetű tufa, mind a talaj, mind a klimatikus feltételek mindig kedvezőek voltak a mezőgazdasági termelés számára. Az itt lakók nagy részének korábban az erdő, majd egyre inkább a földművelés biztosította a megélhetést.

Egyre jobban elterjedt és megerősödött a szőlő-és bortermelés. A XVIII. században a község és környéke már híres bortermő vidéknek számított. Az innen származó tüzes borokat, ugyanúgy hordták szekereken külföldre, főleg Lengyelországba, mint a tokajit. A szőlőkultúrának a múlt század utolsó harmadában bekövetkezett filoxérajárvány vetett véget. Ma már szőlő és bortermelés visszaszorult, nincs gazdasági jelentősége. A mezőgazdaság mellett az 1950-es évektől kezdve a fellendülő ipar is kínált munkalehetőséget. Az ipari dolgozók és a diákság egy része Miskolcra, illetve Mezőkövesdre ingázott. Az utóbbi években jelentősen lecsökkent a munkahelyek száma, a térségben kevés olyan új beruházás, vállalkozás indul, ahol a helyi lakók munkahelyhez jutnának. A bejárás feltételei is nehezednek, ezért a munkanélküliek száma magas, nem sok remény van az újra elhelyezkedésre a szakképzettségek alacsony szintje miatt is.
A helybeliek szeretik és védik a községüket.