Története:

A terület az őskor óta lakott, a bronzkori nagyszámú leletei, amelyek különböző alkalmakkor a földből előkerültek, azt mutatják, hogy a bronzkorban jelentős telep lehetett. A honfoglaláskor a honfoglaló magyarság hamar megtelepedett itt, a szállásterületet a Tibold és Geszti családok birtokolták. Az utóbbiaktól kapta nevét, melyet először 1292-ben említenek. A házasságkötések révén a birtokok felaprózódtak és új birtokosok jelentek meg.

Eger ostromakor a törökök Gesztet is felégették, és egy részét elpusztították, Eger eleste után pedig behódoltatták. A gesztiek Hatvanba fizették a török adót, de az adót folyton emelte a török, s a szerencsétlen község igen sínylődött az adózás súlya alatt.

A lakosság évszázadokon át szőlőtermesztéssel foglalkozott, azonban 1875-ben megjelent a Filoxéra, azaz a szőlőgyökértetű. Alattomos pusztítást végzett, így a századforduló időszakára a hegyvidéki szőlőültetvények jelentős részét kiirtotta. A szőlőtermesztés visszaesett, mára már nincs gazdasági jelentősége.

Hosszú időn át Borsodgeszthez tartozott puszta Mocsolyás vagy Mocsolyás puszta. A község lakossága Mocsolyásteleppel együtt az 1900-as évekre 800-1000 fő körül mozgott. Mocsolyástelepet 1955-ben azonban az Elnöki Tanács Kisgyőrhöz csatolta.

1973-ban megszüntették az önálló közigazgatást, Sály községgel közös tanácsot alakítottak ki. Az iskola felső tagozatát körzetesítették, a gyerekek a Vattai körzeti iskolába jártak. Mindezek a körülmények a lakosság, különösen a fiatalok elvándorlásához vezetett. A lakosság száma az 1990-es évekre 50%-kal csökkent. Az 1990-es választások után azonban ismét különváltak Sálytól.